Miért éppen Nagypénteken? Nagymamám mit szólna ehhez? De jó, legyen. Elváltam, mindjárt negyven leszek. Na, kifelé a Nagyvilágba! Nem mondom, hogy ezer éve nem szexeltem, mert az ex… Huh, de kegyetlen. Nem, nem ő. Csak mikor nem bírjuk, és mégis újra nekiesünk egymásnak. Ennyi erővel verekedhetnénk is. Reménytelen szeretkezések. Azt akarjuk, hogy úgy legyen, mint régen. De minden orgazmus csak távolabb visz egymástól, nem közelebb. Kell, kell valaki más, ezt így nem lehet!
Ancsa mindjárt itt van, én meg így állok itt palacsintaszagú hajjal, olajtól bűzlő ruhában, – a gyerekeket palacsintával együtt adtam le anyunak, – és már semmi esélyem, hogy valamit csináljak magammal. Ruhacsere, aztán futás. Marad a belső kisugárzás csodája.
Jó kis hely. Ugyan a társaság sokkal fiatalabb, mint mi. Fura , olyan alter az egész, és mégis diszkó van, retrós. Biztos a jobb fejek járnak ide az ifjúságból. Már ahogy beléptünk, ránk köszön a srác. Azt hittem pincér, de nem. Azóta is ott támasztja a pultot, kívülről. Néz. Mit néz? Tombolunk Ancsával a mini színpadon – inkább csak dobogó – a többi őrülttel.
Most már innom kell valamit, teljesen kiszáradt a szám. Ananászlé. A srác még mindig ott. “Nem lesz ez egy kicsit erős?” -kérdezi. Biztosítom róla, hogy pia nélkül is elég laza vagyok. Talán túlságosan is. “Cigi?” – kínál meg a dobozból. Rázom a fejem. Megfogja a kezem, és kihúz magával a langyos éjszakába. Finom eső permetez.
Nézem, ahogy szívja a cigit és beszél valamit. Olyan Mickey Rourke forma. Rossz fiú, de a szelídebb fajtából. Aztán megcsókol. 18 év után egy másik férfi. “Ne mondd, hogy otthon vár a fiúd vagy a férjed!” Nem mondom, mert nem vár. Csak a macska. Az is csak kölcsön van.
Nem tudom, mi ütött belém, de elbúcsúzom Ancsától, beülünk a kocsimba, és megyünk hozzám. Hazaviszek egy pasast! Őrület. Palacsintaszagom van, nem is zuhanyoztam. Pont ilyenkor szedek fel valakit? Hát, pont. Nem tudom, mi történik, nem akarok gondolni semmire. Csak elengedem magam. Erőből lazítok. Vicces. De megy. Ananászlével is. Egy másik pasi, egy másik test, egy másik nyelv, egy másik… 18 év tűnik a semmibe. És már a combjaim közt a feje. Engedem. Hadd menjen…
Hullámok, elmosnak mindent… Ahhhhhhhhhh… Cigizünk az erkélyen. 10 évvel idősebb bátyja van. Ismeri az Európa Kiadó számokat. Jó együtt. Aztán mégsem. Sosem tudjuk megismételni az első alkalom felszabadult teljességét. Azt mondja, keressek valaki hozzám illőt, ő nem jön többet. Aztán megint csenget az éjszakában. Ennyi erővel akkor az exemmel is szenvedhetnék. Hagyjuk ezt, kisapám. Jó, hogy voltál.
Kommentek